2017 április 25.
Szép Mónika, református lelkésznő
Szép Mónika, református lelkésznő

Kaptatós emelkedő, cserébe gyönyörű kilátás, békés házikó, teraszon csaholó pulik. Mosolygós hölgy siet elém a református parókia kapujába, ami, mint később kiderül, nem csak nekem nyílik ilyen befogadó szeretettel. Szép Mónika, a piliscsabai-tinnyei református egyházközség lelkésznője épp olyan őszintén és természetesen éli meg például az anyaságot, mint a lelkészi szolgálatot. Beszélgetés hivatásról, női-férfi szerepekről, házasságról, közösségről és családról.

Kedves Mónika, mesélne nekünk egy kicsit az egyházközség történetéről?

Köszönöm a lehetőséget! A piliscsabai gyülekezet története olyan, mint egy idős ember története. Gyülekezetnek nagyon fiatal, az 1920-as évektől datálja a közösségi létét. Nagyon érdekes, hogy Tinnye volt az erősebb, a nagyobb múltú gyülekezet, Piliscsaba a fiatalabb. 1947-ig átjárt a lelkipásztor Piliscsabára, 1947 ̶ 72-ig volt egy egymás melletti lét, 1972-től pedig már a piliscsabai lelkész járt át Tinnyére. Ez így volt egészen 2015-ig, amikor is a férjemet (Csoma Áront) választották meg önálló lelkipásztornak. Tehát most újra két önálló egyházközség, de társegyházközségek, így jogilag még össze vagyunk kötve, meg persze érzelmileg is.        

Rengeteg külső és belső szolgálatot végeznek Önök az egyházközségben, a baba-mama klubtól kezdve a cigánymisszióig. Bemutatna párat ezekből a szolgálatokból?   

Nagyon szívesen! Először a gyülekezet belső szolgálatáról szólnék pár szót. A gyülekezet olyan, mint egy nagy család, egy élő közösség, ahol mindig van változás, születnek és elmennek, mert lejárt itt az idejük, vagy elmennek, mert az életük másképpen alakul. Egy élő közösség azért is, mert az emberek élete szervesen kapcsolódik össze a többiekével, ebben a befelé irányuló szolgálatban vagyunk ott egészen fiatal kortól. Ilyen például a baba-mama óra, ami a keresztségben részesült gyermekek és szüleik alkalma, elsősorban az édesanyáké. Aztán a hittanos gyerekek, konfirmandusok, később a felnőtt konfirmandusok, a családos istentiszteletek és az ifjúsági bibliaórák, aminek koronája a vasárnapi istentisztelet. Tehát minden korosztály számára van egy olyan gyülekezeti alkalom, ahol az ő saját lelki épülése gazdagodhat, közösségi élete kiteljesedhet. Ezzel együtt pedig van egy kifelé végzett szolgálatunk, a missziói parancs kötelez bennünket, hogy „tegyetek tanítványokká minden népeket”, ami evangéliumhirdetés, de nem csak a szavak szintjén, hanem a tettekkel is. Ennek több helyszíne van, többek között a Lázár Református Házi Segítségnyújtó szolgálat, ami 2008 ̶ 2016 szeptemberéig valóban a gyülekezet fenntartásában működött. Ez most megváltozott, viszont az idősek megmaradtak, és ha nem is abban a formában, a kapcsolatok is; ma már a diakóniai munkában látjuk el mindezt. Vagy ilyen a tanoda, ami a cigánymisszió része, ahol együttműködő munkatársakkal, szakemberekkel dolgozunk együtt. A gyülekezet egyrészt fenntartóként van jelen, másrészt én szeretném, ha egyre szorosabb kapcsolat lenne az odajáró gyerekek, szüleik, illetve a gyülekezet tagjai között. Erre mondok pár példát: az ottani nagyobb gyerekek közül sokan konfirmáltak, illetve a hitoktatásban is többen részt vesznek az odajáró gyerekek közül. Nagyon szeretnénk, ha virágvasárnap lenne egy olyan alkalom a templomban, ahol az ő kis kórusuk (ami egyrészt Jókais diákokból, másrészt a faluban lakó gyerekek közül tevődik össze) felléphetne. Ide szeretném csatolni a ma már ismert, kötelezően választható hitoktatást is, hiszen nagyon sok gyermekkel úgy találkozunk, hogy beíratják a szüleik hittanórára, de még nincs gyülekezeti kapcsolatuk. Tehát ez is kifele végzett szolgálat, ahol nagyon sokszor eleinte csak a gyerekkel van találkozási pontunk, aztán az évek elteltével reményeink szerint a szülőkkel is. Újdonság, hogy öko-gyülekezet lettünk 2016-ban. Ez azt jelenti, hogy egyre több kültéri, érzékenyítő programmal, áhítattal, kirándulással szeretnénk jelen lenni a gyerekek életében. Ennek vannak gyakorlati részei: nem használunk műanyag poharakat, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, etetjük a madarakat, de ami nagyon-nagyon fontos, hogy hálaadásra tanítjuk a gyerekeket: meg kell védeni és becsülni a környezetünket, mert ez Isten teremtett világa.    

Ön hogyan éli meg a szolgálatot a személyes életében?             

Igyekszem a lehető legnagyobb természetességgel és nagyon jó szívvel; ebben benne van a teljes személyiségem, és benne vannak azok a hibák, amelyek ilyenkor igenis, akarva-akaratlanul, de elkövetek. Nem tudom kiemelni a lelkészi szolgálatból azt a területet, amire azt mondanám, hogy a legfontosabb. Vannak minősített alkalmak, ilyen az igehirdetés, az istentisztelet, ami tényleg ünnep minden tekintetben, de ugyanolyan értékes egy hittanóra, egy személyes beszélgetés, vagy egy utcán való találkozás is. Ami gyönyörűséges benne, az az, hogy nagyon-nagyon sokrétű.  Minden tekintetben: korosztályban, feladatban, kihívásban. Sok helyzet arra késztetett, hogy tovább képezzem magam, tovább gondolkozzak, vagy éppen megtanított arra, hogy hol vannak a saját határaim. Hol van az, például egy beszélgetésben, ahol tovább kell lépni és egy szakember segítségét kérni. Úgy gondolom, én is ugyanúgy növekszem, mint azok az emberek, akikkel együtt vagyunk.

Önök a kedves férjével nem csak házasfelek, de munkatársak is. Milyen érzés ebben az egységben végezni a lelkipásztori teendőket? Milyen anyaként, nőként megélni ezt a hivatást?        

Nagyon természetes az, hogy mi házastársakként végzünk lelkipásztori szolgálatot, elvégre a természetben is úgy van rendjén, hogy nők és férfiak vagyunk. Én hiszem, hogy az életben van olyan terület, ami kifejezetten egy nőhöz tartozik, és van, ami kifejezetten egy férfihoz. Vannak emberek, akiknek inkább erre a női, átölelő lelkületre van szükségük, másnak pedig egy férfias, vezető lelkületre. A kettő nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Nálunk úgy van egy szolgálat, hogyha jelentkezik valaki ̶ mondjuk azért, mert házasságot szeretne kötni ̶ egyrészt nagyon örülünk, másrészt mindig az végzi el a szolgálatot, akivel először találkozott. Nagyon fontos azonban, hogyha egy család (inkább ez szokott előfordulni) a hagyománynak megfelelően férfival szeretné mondjuk egy temetésen a szolgálatot végeztetni, az engem alázatra int, és boldogan szólok a férjemnek. Ez közöttünk soha nem okoz ilyen módon gondot, kiegészítjük egymást. A legjobb lenne talán, ha a gyermekeinket kérdezné, ők hogyan élik meg ezt a helyzetet. Bár szerintem nincs annál nagyobb ajándék, hogy ők beleszületnek és benne élnek egy közösségbe.

Piliscsabán több virágzó közösség él egymás mellett; Ön milyennek látja a felekezetek közötti kapcsolatot?

Piliscsabának nagy ajándék az ökumené. Itt keresztyénként élni, legyen az ember katolikus, református vagy evangélikus, egy ünnep. Mi nem csak az ökumenikus imahéten éljük ezt (mint sok gyülekezetben), hanem az év minden napján, őszintén mondom. Szerintem Piliscsaba elöl jár ebben. A gyerekek, akik így nőnek fel, tudják, hogy egy család vagyunk. Bár a katolikusok így, a reformátusok meg úgy ünnepelnek, az teljesen természetes számukra, hogy összetartozunk. Remélem, hogy felnő az generáció, aki ismerni fogja ezt az egységet: nem összemosni a dolgokat, hanem önmagunkban megerősödve szeretni egymást. Elvégre az tudja a másikat igazán szeretni, aki saját identitásában erős.

Legfrissebb
ALKOTÓTÁBOR A GARANCSON

Amikor már az utolsó hónapokat gyűrik gyermekeink az iskolapadban vagy az ovi udvarán, akkor a vakációra vonatkozó első kérdések többsége nem arról szól, hogy melyik tengerparton lógatjuk a lábunkat idén...

Gondolatok 2019. április 21. húsvét vasárnap
Virágvasárnap - április 14. Nagyböjt 6. vasárnapja

Egyik legnépszerűbb liturgikus ünnep, tele népies hagyományokkal. Az igehirdető számára meghökkentően kétoldalú feladat, hiszen egyszerre ünnepli az Úr ünnepélyes jeruzsálemi bevonulását, majd a szentmisében végig járatja velünk a szenvedéstörténetet.  

Orbán Viktor beszéde az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete főépületének avatásán (Piliscsaba, 2019. 04. 09)

Az Avicenna Intézet ma már nemzetközi szinten is elismert bázisa a Közel-Kelet-kutatásnak, és azok a fiatal kutatók, akik megalakulásuk idején kerültek Önökhöz, ma már a téma elismert tudósainak számítanak a nemzetközi térben is. 

Bemutatni az iszlám valódi kultúráját

A mai feszültségekkel telt világban külön feladatnak tekintjük azt is,

hogy az iszlám világáról a sajtóban kialakult negatív képpel szemben bemutassuk annak valódi

kultúráját, megismertessük a közvéleménnyel annak kiemelkedő eredményeit.

Ennek a több évszázados hagyománynak és a mai sajátos feladatoknak a szem előtt tartásával

végzi az intézet a munkáját.

HETET EGY CSAPÁSRA! - „a mi kincsünk és sorsunk: a homok”