2018 október 30.
„NINCS ANNÁL CSODÁLATOSABB, HOGY AZ EMBERBŐL ÉLET FAKAD” Interjú Burger Barna feleségével, Feszthammer Fannival
„NINCS ANNÁL CSODÁLATOSABB, HOGY AZ EMBERBŐL ÉLET FAKAD”  Interjú Burger Barna feleségével, Feszthammer Fannival

Távolról ugyan, és nem is vérszerinti, de mégis rokonságban vagyunk Fannival, vannak közös családi szálaink; ennek révén ismerkedtünk meg. Aztán többször találkoztunk családostól, s a véletlen úgy hozta, az a ház lett az otthonunk, ahol ők laktak albérletben, míg felújították az övékét. Piliscsabáról, Barnáról, nagycsaládról, karrierről beszélgettünk.

 

Mióta élsz, éltek Piliscsabán? Hogyan, honnan költöztetek ide? Hogy érzitek itt magatokat?

 

2014 őszén költöztünk ide Budapest XIII. kerületéből. Én Budán, a XII. kerületben nőttem föl, és a belvárosban nagyon hiányzott a természet közelsége. Barna viszont nem tudta elképzelni az életét Pesten kívül, ott mindenhova gyorsan eljutott a biciklijével, rengeteget dolgozott, de mindig volt ideje összefutni a barátaival, kulturális életet élni, hazaugrott többször hozzánk napközben, az élete folyamatos mozgásban volt. Amikor a Kékvándor című könyvéhez a Kéktúrát járta végig egyedül, vagy csak egy-két baráttal, közel ötvenévesen döbbent rá arra, hogy az életnek van egy másik oldala is, a lassú, szemlélődő, befogadó; hogy milyen is az, amikor a természetben járva, a lecsökkenő mesterséges ingerek hiányában van időnk befelé figyelni, lecsendesedni, meghallani belső hangokat, szembesülni a testünk reakcióival, fáradtságával, fájdalmaival egy hosszú út alatt, bejutni egy faluba és beszélgetni idegenekkel, akik lehet, hogy az egész életüket azon a helyen töltötték, mégis nagyobb bölcsességgel beszélnek az életről, mint sok városi értelmiségi... Szóval akkor megértette, hogy nem is ragaszkodik ő annyira Pesthez, sokkal inkább vonzza az a nyugalom, és élhető ritmus, amit a vidék tud adni egy kisgyerekes családnak. Így találtunk Piliscsabára. Akkor Frida 3 és fél, Ferdinánd 2 éves volt. Úgy terveztük, Barna csak 2-3 napot jár majd be dolgozni Pestre, úgy szervezi a munkáit, és amit csak lehet, itthonról intéz majd, hogy minél többet együtt legyünk. Sokat járt külföldre is, egy hónapban legalább 10 napot távol volt. A betegsége már ebben az időben kezdett tüneteket produkálni, de még nem tűnt fáradtságon kívül másnak. Viszont a sors kegyelme volt, hogy Barna itt élhette végig ezt a betegséget. Nagyon szeretünk itt lakni. Csodálatos szomszédaink vannak, akikhez bármikor, bármivel fordulhatunk, fantasztikus barátok laknak tőlünk egy-két háznyira és Piliscsaba-szerte, akikre szintén mindig számíthatunk. És ez mind a gondviselés műve, eljöttünk Budapestről, attól féltem, hogy elszigetelődünk, ehelyett körül lettünk véve régi és új jó ismerősökkel, rokonokkal (szegről-végről mi is azok vagyunk!), barátokkal, többük szintén Budapestről költözött ide, régi szomszédok, iskolatársak, Barna focistársa stb. És úgy általában, a piliscsabai emberek közvetlensége és kedvessége miatt hamar úgy éreztem, mindig is itt laktam: kedvesen köszöntöttek és megismertek a boltban, a zöldségesnél stb., mindenki segítőkész, és egyáltalán már az egy nagyon családias dolog, hogy itt szinte mindenki tegezi egymást. Ez csak erősíti az idetartozás élményét. És akkor még nem tértem ki arra, hogy milyen csodaszép ez a környezet, öröm ide hazatérni. 

 

Mikor ismerkedtetek meg, házasodtatok össze Barnával? Hány gyermeketek van, mennyi idősek?

 

2009. december végén találkoztunk. Én gyógytornász vagyok, egy magánrendelőben dolgoztam, őt pedig személyesen bízta a gondjaimra az orvoskollégám. Valahogy az első pillanatban mindkettőnkben volt egy nagyon erős megérzés, amikor egy villanásra tudod, hogy ez valami sorsfordító dolog, de persze ez nem fogalmazódik meg ilyen pontosan. Az csak hónapokkal később derült ki számunkra, hogy a másik is így volt ezzel. Amikor viszont fél évvel később belekezdtünk a kapcsolatunkba, Frida azonnal beköltözött az életünkbe. És aztán sorra jöttek a gyerekek, mindenki az első adandó alkalmat kihasználva, mintha már sorban álltak volna odaát. A második gyerekünkkel, Ferdinánddal voltam terhes, amikor összeházasodtunk Barnával. Manó pedig már Barna betegsége alatt született. Frida 7 és fél éves, Ferdinánd 6, Manó 2,5.

 

Számodra mik a nagycsalád legfontosabb értékei? Barnának melyek voltak? Hogy lehet a nagycsaládot a karrierrel összeegyeztetni?

 

A legfontosabb érték maga az élet. Nincs ennél csodálatosabb, hogy az emberből élet fakad, még ha ez a leghétköznapibb dolog is tulajdonképpen, hiszen máshogy nem lehetnénk itt. Gyerekkoromban olvastam Zola Termékenységét, és olyan hatással volt rám a könyv, hogy én is arra vágytam, rengeteg gyerekkel, unokával, dédunokával körülvéve ülhessek majd az ünnepi asztalnál, a diófa alatt öregkoromban. Persze az a típus voltam, aki mindig is vágyott gyerekre, korán szerettem volna szülni, de úgy alakult, hogy az első házasságomban nem született gyermek, így későn kezdtem, de az élet magától bepótolta az elmaradást, nekem még nagyon akarnom sem kellett.

Barna hamar házasodott, és fiatalon apa is lett, van már egy nagy fia, Borisz, aki 27 éves, most már szintén apa. Barna vágyott még gyerekre. Tőle és barátaitól is hallottam, hogy sokszor kijelentette: "nekem egyszer még lesz egy lányom". És így is lett. Meg ráadásnak még két fiú. Nagyon boldog volt, ő is nagy családra vágyott, és számára is meglepő volt, hogy mennyire élvezte ezt az életet. Ő amúgy csodálatosan bánt a gyerekekkel. Szóval a legfontosabb értékek, amik szerintem Barnával mindkettőnknek fontosak voltak, az az élet alapvető "értelmén" kívül az a feltétlen szeretet, amit egy jól működő családban megélhetsz, az élet színessége, és a gyerekek növekedésével, változásával kapcsolatos folyamatos fejlődés, amin szülőként át kell mennünk, és formál minket is, a változó prioritások. 

A karrier és a munka összeegyeztetése már nehezebb téma. Barna is úgy tudott velünk lenni, magához képest sokat, hogy kevesebb munkát vállalt, de így sem tudtunk mindennap annyit együtt lenni, mint egy "normál" család, hisz egy hónapban, ahogy már említettem, legalább tízszer külföldön töltötte az éjszakát. Ezt kompenzálta azzal, hogy amikor csak tehette, velünk volt, és azt maximális intenzitással tette. De ezt az életet csak úgy lehetett biztosítani, hogy én folyamatosan a gyerekekkel voltam, nem gondoltam karriert csinálni, míg ők elég nagyok nem lesznek. Barna betegsége később elvette tőle az önálló mozgást, így két éven keresztül gyakorlatilag folyamatosan itthon volt, az utolsó fél évben már segítséggel sem tudta elhagyni a házat. Ettől az elején nagyon rettegett, mert ő mindig úton volt, és azt gondolta, nem fogja bírni, hogy nem lesz meg a privát élete. Ehelyett megértette, hogy milyen szépségek vannak így is az életben, belekényszerítve egy nagy család életének minden pillanatába, és rájött, hogy boldog. És még az utolsó pillanatig dolgozott így is.

Az én "karrierem" meg így el kellett kezdődjön, hiszen én lettem a családfő, a "minden egyben". Ráadásul olyan területet kellet választanom, ahol rugalmasan tudok a gyerekekhez igazodni anélkül, hogy az időszakos kieséseimmel túl nagy gondot okoznék a munkahelyemen. Így új területen kezdtem dolgozni. Azok után, amiken átmentünk és amiket megtapasztaltam egy ilyen betegség, és haláleset kapcsán az, hogy mennyire fontos lenne időben fölkészülnünk az ilyen helyzetekre. Hogy előre gondolkozva megelőzzünk olyan helyzeteket, amik adott esetben ellehetetlenítik a magunk, vagy a családunk normál életét. A lelki veszteségen kívül rengeteg nehézséggel kell szembenéznie a hátramaradóknak, erről mégsem gondolkozunk házastársként, szülőként felelősséggel, amikor még megtehetnénk. Azt gondoltam, a tapasztalataimmal tudok segíteni, és meg is értettem, át is éltem ennek a területnek a fontosságát, így az NN Biztosítónál kezdtem épp egy éve dolgozni. Nagyon nehéz a gyerekek mellett ezt megoldani, de van egy állandó segítőm, aki akár egész nap ellátja helyettem a családanyai teendőimet, és a munkahelyemen is rendkívül megértőek és rugalmasak. Nagy kincsnek tartom, hogy még a "karrierépítésem" mellett is a mai napig tudom szoptatni a legkisebb gyerekem, és a gyerekekkel töltött időt maximálisan meg tudom élni.

 

Mik voltak a legnagyobb nehézségek számotokra?

 

Érdekes, de Barna mellett nehéz volt valamit tudatosan nehézségként megélni... Most, hogy így kérdezed, semmi nem tűnik annak visszatekintve sem, Barna még betegen, a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetben is képes volt derűvel, optimistán, mindenre kiterjedő figyelemmel megoldani a dolgokat. Neki soha nem léteztek problémák, csak megoldandó feladatok, és ezeket rendszerint meg is oldotta. Jól kiegészítettük egymást, én lassítottam őt, és elvesztem a részletekben, ő pedig végigsöpört mindenen... így ketten együtt optimális eredményeket hoztunk.

Rövid közös életünk alatt sokszor költöztünk, hat lakást újítottunk fel, három gyereket hoztunk a világra, mindezt öt aktív év alatt... igazán kihasználtuk az időnket, azt hiszem.

Nyilván a legnagyobb nehézség a betegséggel, és annak kérlelhetetlenségével való szembesülés volt, és az, hogy ezt hogyan tegyük elviselhetővé a gyerekek számára is. A betegség alatt Barna barátainak és családtagoknak köszönhetően a legnagyobb nehézségekben is mindig volt kit segítségül hívnunk, ott voltak mellettünk. Így az igazán legnehezebb időszakokban is sikerült méltósággal megélnünk a mindennapokat.

 

Hogyan tudod a nagycsaládot "tovább vinni" Barna halála óta? Van-e jelentősebb változás a családban azóta (lényegi kérdésekben)? Mi a legnehezebb számodra?

 

Megyek tovább, mert muszáj. "Mert az élet él, és élni akar". Mert az a kötelességem, hogy felneveljem a gyerekeinket, és a lehetőségekhez képest normális, boldog, kiegyensúlyozott életet biztosítsak a számukra. Bizony van változás, mert megváltozott a családban betöltött szerepem, mert én lettem egy személyben a felelős, és nincs más, nincs több opció, nincs megosztott felelősség. Ezzel nagyon nehéz szembesülni. Nincs kiszállás, nincs pihenő, egyik feladatból esel a másikba, vagy éppen többet próbálsz teljesíteni egyszerre. Szerettem volna Manót is úgy nevelni, mint a testvéreit, de mellette már nem tudok üldögélni a homokozó szélén és az ő tempójához igazítani a napot, csak nagyon-nagyon ritkán, és akkor is azon idegeskedve, hogy mennyi kötelességemet halogatom éppen... pedig ennél fontosabb dolog nincs. Persze azon vagyok, hogy megtaláljam az egyensúlyt a munka és a gyerekek között. Vannak nagyon jó barátok, akiktől segítséget kapok a mindennapokban való boldoguláshoz, így nem magamra maradva kell mindennel megküzdenem. Marika, a segítségem is önfeláldozóan áll mellettünk, és édesanyámtól is nagyon sok segítséget kapok. 

A másik, ami a legnagyobb segítség a számomra, hogy megváltozott az életemhez való hozzáállásom. Új teremtés lettem Krisztusban, és ennek az erejét napról-napra jobban érzem. Már nem félek, de ha félnék, akkor van mihez nyúlnom, hogy visszaszerezzem a bizalmamat az Úrban és a gondviselésében. Igazából ez segít nekem a legjobban abban, hogy bátran menjek előre.

 

Elmesélnél egy kedves családi történetet, amit sokszor felidéztek?

 

Talán azt, amikor Barna kitalálta, hogy édesanyja 80. születésnapjára meglepetést szervez: elvisszük Rómába, ahova mindig is nagyon vágyott. Kitaláltuk, hogy meglepetésként kijön a nagy család, Barna húga a két fiával, akik közül egyik Dániából jött Rómába erre az alkalomra; a nagyi testvére, az unokahúga, az ő lánya, szóval jó sok meglepetés ember. Mi kiutaztunk nagyival és Barna nagyfiával hatosban, majd pár órával később sorra érkeztek a rokonok, akiket titokban kellett elhelyezni a szálláson, hisz csak a másnapi reggelin terveztük a meglepetést. Mindannyiunk számára életre szóló emlék lett ez a pár nap. Számunkra a nagy gyerekekkel meg az egyetlen, édesapjukkal közös külföldi kaland.

 

Vass Éva

 

Legfrissebb
Gondolatok 2019. április 21. húsvét vasárnap
Virágvasárnap - április 14. Nagyböjt 6. vasárnapja

Egyik legnépszerűbb liturgikus ünnep, tele népies hagyományokkal. Az igehirdető számára meghökkentően kétoldalú feladat, hiszen egyszerre ünnepli az Úr ünnepélyes jeruzsálemi bevonulását, majd a szentmisében végig járatja velünk a szenvedéstörténetet.  

Orbán Viktor beszéde az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete főépületének avatásán (Piliscsaba, 2019. 04. 09)

Az Avicenna Intézet ma már nemzetközi szinten is elismert bázisa a Közel-Kelet-kutatásnak, és azok a fiatal kutatók, akik megalakulásuk idején kerültek Önökhöz, ma már a téma elismert tudósainak számítanak a nemzetközi térben is. 

Bemutatni az iszlám valódi kultúráját

A mai feszültségekkel telt világban külön feladatnak tekintjük azt is,

hogy az iszlám világáról a sajtóban kialakult negatív képpel szemben bemutassuk annak valódi

kultúráját, megismertessük a közvéleménnyel annak kiemelkedő eredményeit.

Ennek a több évszázados hagyománynak és a mai sajátos feladatoknak a szem előtt tartásával

végzi az intézet a munkáját.

HETET EGY CSAPÁSRA! - „a mi kincsünk és sorsunk: a homok”
ÉPÜLŐ ORSZÁG: KERESZTÉNYSÉG, HAZA, KÖZÖSSÉG, avagy REGNUM PILISCSABÁN

"A serdülő korú gyerekek elemi igénye a közösséghez tartozás, és a regnumi nevelés erre épít, ezt használja ki arra, hogy a keresztény hitet élővé próbálja tenni. Nevelésünk hangsúlyos része, hogy élményeken keresztül mutatjuk be az értékeinket..."