2017 április 13.
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”

"Az egészséges ember nem szeret, sőt nem is igen képes visszaemlékezni a rosszra. Testünkön eltűnnek a sérülések nyomai, emlékezetünkben is elmosódik a fájdalom és a megaláztatás emléke. Van azonban olyan szenvedés, amit nem akarunk elfelejteni, mert valami nagy jó ragyog ki belőle. A gyermek, akit császármetszéssel szült meg az anyja, sosem felejti el, hogy ő egészen különös fájdalomnak köszönheti az életét. Így kell emlékeznünk Jézus szenvedésére és kereszthalálára is. Nem azért, hogy magunkat gyötörjük ezzel az emlékezéssel, inkább azért, hogy Isten hozzánk hajló szeretetéről fogalmunk legyen. Isten úgy intézte, hogy Jézus passiójának emlékét ne kép és ne szó tartsa fönn közöttünk, hanem elsőrendűen egy cselekmény. Élhetett s meghalhatott volna Jézus olyankor, amikor a technika rögzítette volna minden jelentős szavát és mozdulatát. Fénykép, magnetofonszalag: csak kétezer évvel kellett volna később születnie. De kimondani is elég ezt ahhoz, hogy rögtön érezzük, milyen vásári volna így. S milyen hűtlen – látszólagos pontosságában is. A technika a fölszínt rögzíti, Jézus áldozatában pedig nem az inak rándulása, az arc és a tekintet megmerevedése a lényeges, hanem az a belső elszánás, amellyel mindent vállalt és végigjárt értünk. Bizonyára azért rendelte úgy, hogy az a cselekmény, amellyel a feledhetetlent újra meg újra fölidézzük, olyan messzemenően áttételes legyen. Mondhatta volna, hogy öljünk bárányt, s amikor annak vére omlik, gondoljunk az ő vérére, amikor izmai elernyednek, gondoljunk az ő testének lankadására. De nem az idegeinkre akart hatni (bár akkoriban zsidók és pogányok közt egyaránt mindennapos látvány volt a templomban bemutatott véres áldozat), hanem azt akarta, hogy szívünk és hitünk emlékezzék. Nem a riadalomtól kívánt megóvni, de a sokkhatásokat olcsónak érezte volna. Azt akarta, hogy valóban köztünk jelenjék meg ez a hatalmas emlék, ne borzongató idegen eseményként, hanem beleszövődve mindennapjainkba. A képet nézni kell, a szót hallgatni kell, a cselekménybe tevékenyen be kell kapcsolódni. A szentmise olyan „színjáték”, amelynek nincsenek külön aktorai s nézői. Aki jelen van rajta, az mind szereplő: ha semmit sem tesz, ha tüntetően bámészkodik vagy beszélget, akkor épp a semmittevő, a tüntetően bámészkodó és mással foglalkozó szerepét tölti be. Az Egyház arra biztat, hogy minél teljesebb értékű, tevékeny részvétellel kapcsolódjunk be a szentmise cselekményébe. Az is fontos, hogy a közösséggel együtt mondjuk az imádságokat, hogy énekeljünk, fölálljunk, letérdepeljünk. Igazi tevékenységünk azonban „odabent” zajlik. Amikor bűnbánatra szólítanak, valóban bánjuk meg bűneinket. Amikor örömre, valóban örvendezzünk. Lehet paranccsal kötelezni valakit arra, hogy misére menjen? Hányan gondolják ma: megyek, ha örömöm telik benne, ha meg úgy érzem, most nincs kedvem hozzá, jobb, ha otthon maradok. Jézus meghagyása: parancs is. Ahhoz, hogy az Egyház valóban Jézus teste és vére körül szerveződhessék közösséggé, szükséges, hogy ne legyen egyéni hangulat és kedv függvénye, részt veszünk-e vagy nem a szentmisén. Az ünnepen minden hívőnek ott a helye Jézus asztala körül. Lesz, aki éppen fáradt, kedvetlen; félfigyelemmel, erőlködve jött csak el. Kötelességből, hogy eleget tegyen a parancsolatnak? Kötelességből, hogy a maga pillanatnyi legjobb „tudása” szerint belekapcsolódjék a közös „cselekedetbe”, amelyben talán épp az ő gesztusa a legfontosabb, hisz a jelenlevők közt ő hozza a legnagyobb áldozatot." 

Jelenits István: Betű és lélek

aktuális
Legfrissebb
ALKOTÓTÁBOR A GARANCSON

Amikor már az utolsó hónapokat gyűrik gyermekeink az iskolapadban vagy az ovi udvarán, akkor a vakációra vonatkozó első kérdések többsége nem arról szól, hogy melyik tengerparton lógatjuk a lábunkat idén...

Gondolatok 2019. április 21. húsvét vasárnap
Virágvasárnap - április 14. Nagyböjt 6. vasárnapja

Egyik legnépszerűbb liturgikus ünnep, tele népies hagyományokkal. Az igehirdető számára meghökkentően kétoldalú feladat, hiszen egyszerre ünnepli az Úr ünnepélyes jeruzsálemi bevonulását, majd a szentmisében végig járatja velünk a szenvedéstörténetet.  

Orbán Viktor beszéde az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete főépületének avatásán (Piliscsaba, 2019. 04. 09)

Az Avicenna Intézet ma már nemzetközi szinten is elismert bázisa a Közel-Kelet-kutatásnak, és azok a fiatal kutatók, akik megalakulásuk idején kerültek Önökhöz, ma már a téma elismert tudósainak számítanak a nemzetközi térben is. 

Bemutatni az iszlám valódi kultúráját

A mai feszültségekkel telt világban külön feladatnak tekintjük azt is,

hogy az iszlám világáról a sajtóban kialakult negatív képpel szemben bemutassuk annak valódi

kultúráját, megismertessük a közvéleménnyel annak kiemelkedő eredményeit.

Ennek a több évszázados hagyománynak és a mai sajátos feladatoknak a szem előtt tartásával

végzi az intézet a munkáját.

HETET EGY CSAPÁSRA! - „a mi kincsünk és sorsunk: a homok”