2017 június 21.
Egy hársfa búcsúja hajdani gyermekektől
Egy hársfa búcsúja hajdani gyermekektől

Én is voltam kisgyermek. Csenevész, hajladozó, szélfútta, eső növesztette, nap simogatta facsemete. Az emberek vigyáztak rám; óvtak minden veszélytől, s ha kiscsibészek olykor megráncigálták ágacskáimat, szelíden korholva elmagyarázták nekik, miért is fontos a létem. S ti, akkori emberpalánták, megértettétek. Attól a naptól fogva már nemcsak a felnőtt-társadalom őrzött, hanem ti is féltve gondoskodtatok rólam. Veletek együtt nőttem; s ahogy ti okosodtatok, szépültetek, én is lombosodtam, terebélyesedtem. Mindannyian szépen felcseperedtünk.

Egyszer történt, hogy egy olyan panaszos eső, „mikor az Isten sem gondol semmire” – ezt egy szerelmes ifjú dudorászta választottjának törzsemnek támaszkodva, jól emlékszem, akkor még sokan szerették Cseh Tamás dalait – egyszer csak őrülten fellázadt az őt csitítgató napsütés ellen. Amennyire csak lehetett, felhergelte magát, belelovalva önnön sorsát ebbe a lázas őrületbe, nem nézett se istent, se embert, se fát, csak tört-zúzott, hömpölygött, vertikális trónfosztásra készült mindenáron, a cél szentesíti az eszközt, még Zeuszhoz is fohászkodott, jámbor Esőkirályát megtagadva, hűtlenül-esztelenül tört saját és mások életére.

Zeusz csatlósai, marcona katonái ott cikáztak parancsot, irányt és mértéket veszítve, ismerjük ezt, mikor elszabadul egy olyan sereg, mely minden tiszteletét, kötelességtudatát, becsületét hátrahagyva vérszagra gyűlik, ölni akar csupán. S teszi ezt anélkül, hogy akár egy is lenne közülük, ki feláldozná magát azért, hogy megállítsa a bősz hadat.

Eltaláltak. Szívemet. Még jó, hogy a fáknak nemcsak egy szívük van. Bár ki tudja, jó-e.

Ó, ti Emberek! Nem értitek a fák lelkét. Én akkor és ott, minden fájdalmam ellenére, vagy mellett, ujjongtam örömömben, hogy engem, s nem mókuskáimat, fiókáimat, vagy az engem eladdig gondozó embercsemetét, vagy szülőjét érte a gyilkos találat.

Nem betegség, támadás áldozata lettem. Eső mosta lángjaimat, érthetetlen volt e kettősség, akkor egyszer megtapasztalhattam, azóta sem, tűz és víz egyszerre égette-hűsítette gyönyörű kérgemet, egyik szemem sírt fájdalmában, másik is, örömében. Nem tartott sokáig, de soha nem feledem, utolsó óráimban is ezt fogom felidézni.

Teltek-múltak az évek. Talán túl lassan is. Sérülésem következményei egyre inkább kihatottak élő sejtjeimre, s bár tudtam, sok van még hátra, egyre inkább fáradtam, gyengültem. S közben folyton csak az járt a fejemben, az az éjszaka, amikor boldog voltam, s hogy boldogságom nem került állat- s emberéletbe. Minduntalan arra vágytam, hogy végre pihenhessek, ne kelljen földöntúli erővel tartanom magamat, ágaimat, lakóimat. Pedig csak így tudtalak védeni Benneteket egy esetleges, de végzetes balesettől. Nem akartam gyilkos lenni. Semmi áron. Életem árán sem.

Ti, akik egykor gyermekként óvtatok, most felnőttek, idősek vagytok már. Talán tudjátok, milyen is féléletet élni, attól rettegni, hogy időzített bombaként bármikor többet árthatsz már, mint amennyit segíteni tudsz a puszta léteddel. Talán nem.

Én most jól vagyok. Látom gyermekeiteket, unokáitokat, ahogy újra és újra fákat ültetnek, nevelgetnek. Látlak Benneteket. Könnyeiteket, harcaitokat, a bánatot arcotokon. Engem ne sirassatok, engedjetek el, hadd áztassam boldog tűzben törzsemet, hadd legyek létra ember és csillag közt, hadd legyek égigérő fátok, amire csillogó szemmel gondoltok az örökkévalóságban!

Én így, szeretettel terítem sátorként kegyelemmel és alázattal teli lombomat fölétek! Mindent köszönök. (Vass Éva)

aktuális
Legfrissebb
ALKOTÓTÁBOR A GARANCSON

Amikor már az utolsó hónapokat gyűrik gyermekeink az iskolapadban vagy az ovi udvarán, akkor a vakációra vonatkozó első kérdések többsége nem arról szól, hogy melyik tengerparton lógatjuk a lábunkat idén...

Gondolatok 2019. április 21. húsvét vasárnap
Virágvasárnap - április 14. Nagyböjt 6. vasárnapja

Egyik legnépszerűbb liturgikus ünnep, tele népies hagyományokkal. Az igehirdető számára meghökkentően kétoldalú feladat, hiszen egyszerre ünnepli az Úr ünnepélyes jeruzsálemi bevonulását, majd a szentmisében végig járatja velünk a szenvedéstörténetet.  

Orbán Viktor beszéde az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete főépületének avatásán (Piliscsaba, 2019. 04. 09)

Az Avicenna Intézet ma már nemzetközi szinten is elismert bázisa a Közel-Kelet-kutatásnak, és azok a fiatal kutatók, akik megalakulásuk idején kerültek Önökhöz, ma már a téma elismert tudósainak számítanak a nemzetközi térben is. 

Bemutatni az iszlám valódi kultúráját

A mai feszültségekkel telt világban külön feladatnak tekintjük azt is,

hogy az iszlám világáról a sajtóban kialakult negatív képpel szemben bemutassuk annak valódi

kultúráját, megismertessük a közvéleménnyel annak kiemelkedő eredményeit.

Ennek a több évszázados hagyománynak és a mai sajátos feladatoknak a szem előtt tartásával

végzi az intézet a munkáját.

HETET EGY CSAPÁSRA! - „a mi kincsünk és sorsunk: a homok”