2018 március 06.
A fát a gyümölcséről lehet megismerni
A fát a gyümölcséről lehet megismerni

 

Amikor döntünk arról, hogy melyik üzletben és milyen élelmiszereket vásároljunk, melyik autómárkát válasszuk, hová menjünk nyaralni, körültekintő és gondos döntéseket hozunk, keressük a jó megoldásokat. Amikor azonban a politikai pártok között kell választanunk, úrrá lesz rajtunk egyfajta szemérmesség, olykor egyenesen felületesség, és a döntéseink gyakran nem körültekintő megfontoltság, pontos ismeretek alapján születnek, sok esetben inkább szóbeszédek, érzelmek és félinformációk határozzák meg azokat.

Hol van a keresztény, a katolikus ember helye a politikában? Részt vegyen-e egyáltalán a politikában, a politikai döntéshozatalban, aki elkötelezett hitéletet él? Mi alapján döntsünk egyik vagy másik párt mellett? A közéletben eligazodni akaró hívő ember számára válaszadáshoz a jézusi tanítás és a Katolikus Egyház iránymutatásai nyújtanak segítő kezet.

Lukács evangéliumának 6. fejezete az ítéletről szól. Az evangélista óva int mindenkit attól, hogy a másik ember cselekedetei felett ítéletet mondjon, így természetesen egy közéleti szerepet vállaló személy, csoportok, közösségek és pártok feletti ítélet alkotása is ellenkezik a jézusi tanítással. Ugyanebben a fejezetben azt is olvassuk: „A fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél”.

Tehát egy másik ember, egy közösség, egy politikai párt, de akár egy egész ország megítélése szempontjából is fontos, hogy ennek a szakasznak a fényében gondolkodjunk. Csókay András professzor nemrégiben így írt: „Minden embernek vannak rossz tulajdonságai, ezt tudjuk. Így egy politikai pártnak is lehetnek. Attól, hogy egy hajó a jó irányba megy, a gépházban még lehetnek piszkos rongyok vagy rendetlenség. De mindig az egészet kell néznünk. És ha az egész jobb, mint a többié, akkor oda kell állni mellé. […] Egy politikai párt persze nem egyház, ott lehet hagyni, ha megváltoznak az eddigi jó irányok, és van jobb választás, amely már bizonyította, hogy még jobb irányba képes navigálni. Mik ezek a fő irányok egy ország életében? Isten, család, haza, így sorrendben. Ha van szép istenkapcsolatod, jó lesz a családdal való kapcsolatod, amiből következik az erős nemzet.”

Csókay András gondolatai egybekapcsolódnak az evangélium szavaival. Milyen is a jó fa, ha az egészet szemléljük? Ez az istenkapcsolat, a család, és természetesen a tágabb nemzeti közösség. A megítélés szempontjából pedig azt kell szem előtt tartanunk, hogy ha a gyümölcsfán néhány rossz gyümölcsöt, férges termést, vagy letört, elszáradt ágat is találunk, ettől még a fa egészében nem rossz, és ezek miatt nem ítélhetjük kivágásra.

Ha végigtekintünk demokráciánk több mint negyedszázados történetén, és megnézzük, hogy melyik időszakban milyen terméseket találtunk a nemzet fáján, jól felmérhető, hogy azok a kormányok, amelyek vállalták a kormányzás feladatát, milyen eredményeket értek el. Tudunk-e különbséget tenni az értéktelen, rossz gyümölcsöt termő fa – például a nemzeti vagyon eladása, a családok elleni intézkedések, adóterhek növelése, a hívő emberek elleni, istenkapcsolat elleni hozzáállás –, és a jó gyümölcsöket termő, a hívő embereket, az egyházakat, a családokat segítő, a nemzeti vagyont gyarapító kormányok munkája között? Most már van összevetési alap a 2002 és 2010 közötti kormányzás és a 2010 óta eltelt évek kormányzása között, vagyis összehasonlítható a politikai jó és rossz gyümölcsök fája.

Ha katolikus ember az evangéliumot zsinórmértéknek tekinti, és kellő bölcsességgel tud megkülönböztetést tenni, akkor egyetérthet Csókay András iránymutatásával, amely szerint a nagy egészet kell szemlélni, és nem néhány vélt vagy valós hibát kell felnagyítani. Hiszen ha így tesz, a keresztény ember azoknak az ítélethozóknak a sorába áll, akik indokolatlan ítéletet hoznak, olyat, amilyen ellen Lukács evangéliuma óv. Egy keresztény ember egy egészében sikeres nemzetépítő politikáról nem hozhat olyan sommás ítéletet, amely egy-két gyarlóság felnagyítása révén a teljes elvégzett munka eredményét semmibe veszi. Ezért volt meglehetősen furcsa, hogy az új hódmezővásárhelyi – magát katolikus értelmiséginek meghatározó, függetlennek mondó – polgármester első nyilatkozatában sietett leszögezni: „Úgy érzem, hogy a Fidesz mindenképpen megbukott”.

Nehezen értelmezhető dolog, ha valaki a 2010 óta követi a nyolc év eseményeit, hogy pontosan mi ennek a bukásnak az oka? Az ország akkor állt bukásra, amikor devizahitelekbe lettek belekergetve a magyar családok, amikor az államadósság rekordszintet ért el, amikor a munkanélküliség 12%-os volt – ma pedig 3,8%-os. Közép-Kelet-Európában a magyar lakosság rendelkezik a GDP-hez arányítva a legnagyobb vagyonnal, a lakosság eladósodottsága a legalacsonyabb lett nyolc év alatt, az állampapírba fektetett megtakarítások nálunk a legmagasabb mértékűek. Ez semmiképpen sem a sikertelenség útja. Nem keresztényi, nem evangéliumi hozzáállás, ha egy jó gyümölcsöt termő fának bármilyen apró hibája alapján hozzuk meg az ítéletünket.

2003-ban a Hittani Kongregáció Szent II. János Pál pápa megerősítésével, Joseph Ratzinger bíboros prefektus és Tarcisio Bertone érsek, későbbi vatikáni államtitkár aláírásával hozta meg a Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben című útmutatását. Ennek ismerete véleményem szerint alapvető a politikai pályára lépő, vagy akár a politikai életben tájékozódni akaró, magát katolikus értelmiséginek tartó ember számára.

Az útmutatás mindenekelőtt eloszlatja azt a már-már a katolikus értelmiség által is osztott téveszmét, amely szerint a katolikus – vagy tágabban a hívő ember – nem politizál; sőt, világos választ ad arra a kérdésre, hogy hol a helye a katolikusnak a politikában. „A világi hívők mindenkor „keresztény lelkiismerettel” és az azzal megegyező értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat, hogy az evilági rendet keresztény módon átitassák” – fogalmaz a dokumentum. Hol van a helyünk tehát? A válasz egyszerű és egyértelmű: mindig az evangéliumi értékek, az évezredes erkölcsi elveink alapján szerveződő politikai tevékenység mellett. „Amikor a politikai tevékenység összeütközésbe kerül az erkölcsi elvekkel, amelyek nem engednek meg kivételt, kompromisszumot vagy korlátozást, a katolikus elkötelezettség még nyilvánvalóbbá és felelősségteljesebbé válik” – folytatja a Hittani Kongregáció dokumentuma.

A hívő embernek, nem csak a katolikusnak, mindezek fényében mérlegre kell tudnia tenni, hogy az éppen hazájának kormányát vezető pártok, és az általuk elért eredmények egy jó gyümölcsökkel teli fa képét mutatják, vagy pedig olyan fáét, amely rossz gyümölcsöket hozott.

A hívő embernek tudnia kell távlatokban gondolkodnia, és így végigtekinteni azokat az eredményeket, amelyek a korábbi kormányok és azok képviselőinek szerepvállalása nyomán keletkezett, és amelyekről szintén meg tudja állapítani, hogy azok jó gyümölcsök voltak-e a keresztény erkölcs, tanítás, társadalmi iránymutatás szempontjából. Ha ezek között különbségek vannak, akkor a választást mindenképpen a Hittani Kongregáció iránymutatása alapján kell meghoznia: „…egy jól megalapozott keresztény öntudat nem enged meg olyan politikai programra […] történő szavazást, amely ellentétes a hit és erkölcs alapvető tételeivel. A keresztény hit szerves egységet alkot, és ezért nem lehetséges valamely részelemét kiragadni anélkül, hogy az egész katolikus tanítás ne sérülne”.

Tehát ha valaki a most működő ellenzék politikusainak megnyilatkozásait követi, azok már alapszinten kizárják a keresztény ember számára az azokkal való azonosulást. Nem engednek meg azonosulást sem az iszlám hittel szimpatizáló, sem az antiszemita kijelentésektől el nem határolódó, sem a homoszexuális házasságkötés lehetőségét támogató politikai közösségek.

Senki sem gondolja, így én magam sem, hogy a Fidesz-KDNP-kormány hibátlan munkát végzett. Mégis, ha végigtekintünk a nyolc éven, akkor abból egyértelműen világossá válik, hogy a Fidesz nevében is szereplő ’hit, hűség, bizalom’ alapvető morális környezetéből fakad az a fajta elkötelezettség, amely ennek a nemzetnek az építését, gyarapodását tűzte ki célul, és amely természetesen együtt jár a keresztény értékrend, a családok és a személyiség tiszteletével.

A magyar keresztény, katolikus értelmiség ma általában szemlesütve, elkerülő módon viszonyul a közélethez, és bizony előfordul, hogy megalapozott tájékozottság nélkül dönt politikai vonatkozásban. Nem volt ez mindig így: tudjuk, hogy számos kiváló hitvalló katolikus volt, aki akár Magyarország, de Európa sorsát is döntő módon befolyásolta. Mi jellemezte ezeket a katolikus hitű közéleti embereket? Mindegyikükre jellemző volt az imádságos, elmélyült hitélet, családjuk és kisebb közösségük szolgálata, valamint foglalkoztatta őket a nemzet szellemi, lelki és anyagi gyarapodásának ügye. Itt elég, hogyha csak Teleki Pál, Klebelsberg Kuno, Slachta Margit, Barankovics István, Bangha Béla, Mindszenty József életútjára gondolunk. Európai dimenzióban pedig Konrad Adenauert említhetjük, aki egy 1955-ös – a német hadifoglyok hazahozataláért vállalt – moszkvai tárgyalást úgy tudott megfordítani, hogy felborítva a protokollt, két órára imádságos magányba vonult vissza Moszkva egyetlen katolikus templomába. A tárgyalás szovjet vezetője erről tájékoztatta a pártfőtitkárt, amihez még annyit fűzött hozzá: „Ezzel az emberrel nem tudok mit kezdeni, mert imádkozik”.

Tehát ha keresztény, katolikus ember közéleti szerepvállalása elmélyült, imádságos hitből fakad, akkor meglesz a képessége a jó és rossz közti különbségtételre, el tudja dönteni, hogy melyik a rossz és melyik a jó gyümölcsöt hozó fa, melyik pártszövetség munkája és programja, ígéretei és teljesítményei azok, amelyek mellé a Hittani Kongregáció iránymutatása alapján oda tud állni. Én azt gondolom, ez ma, 2018 Magyarországán nem kérdés.

Hadd idézzem újból Csókay Andrást: „Ne hagyjuk, hogy a sok hazugság, csúsztatás, a létező hibák túldimenzionálása miatt elveszítsük jókedvünket és erőnket! Az Isten, család, haza vonatkozásában egyedül a jelenlegi kurzus tett és tesz valamit egyház-, család- és nemzetpolitikájával. Ezért kell rájuk szavazni. Nem a hibákért, amik mindig is voltak és lesznek.”

 

Kiss Antal

Legfrissebb
ALKOTÓTÁBOR A GARANCSON

Amikor már az utolsó hónapokat gyűrik gyermekeink az iskolapadban vagy az ovi udvarán, akkor a vakációra vonatkozó első kérdések többsége nem arról szól, hogy melyik tengerparton lógatjuk a lábunkat idén...

Gondolatok 2019. április 21. húsvét vasárnap
Virágvasárnap - április 14. Nagyböjt 6. vasárnapja

Egyik legnépszerűbb liturgikus ünnep, tele népies hagyományokkal. Az igehirdető számára meghökkentően kétoldalú feladat, hiszen egyszerre ünnepli az Úr ünnepélyes jeruzsálemi bevonulását, majd a szentmisében végig járatja velünk a szenvedéstörténetet.  

Orbán Viktor beszéde az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete főépületének avatásán (Piliscsaba, 2019. 04. 09)

Az Avicenna Intézet ma már nemzetközi szinten is elismert bázisa a Közel-Kelet-kutatásnak, és azok a fiatal kutatók, akik megalakulásuk idején kerültek Önökhöz, ma már a téma elismert tudósainak számítanak a nemzetközi térben is. 

Bemutatni az iszlám valódi kultúráját

A mai feszültségekkel telt világban külön feladatnak tekintjük azt is,

hogy az iszlám világáról a sajtóban kialakult negatív képpel szemben bemutassuk annak valódi

kultúráját, megismertessük a közvéleménnyel annak kiemelkedő eredményeit.

Ennek a több évszázados hagyománynak és a mai sajátos feladatoknak a szem előtt tartásával

végzi az intézet a munkáját.

HETET EGY CSAPÁSRA! - „a mi kincsünk és sorsunk: a homok”